Az alábbi cikk tavaly novemberben jelent meg a Pasadena Weekly-ben. És bár nálunk már a 90-es években lezajlott a karikatúraválság, így a mostani gazdasági válság nem végzett olyan nagy vérontást, odaát még csak most kezdődik a tánc és sok ismerős elem köszön vissza a cikkből:

A karikaturisták és az illusztrátorok nem kapnak munkát, a napilapok pedig harcolnak a túlélésért.

William Randolph legendás újságíró nyilatkozta egyszer, ha az olvasók választhatnának egy gyönyörű nő, egy szép kisgyermek, vagy egy aranyos kutya fotója illetve egy zseniális karikatúra közt, akkor mindig a karikatúra nyerne.

Ha ez így van, miért a karikatúrákat dobják ki elsőként a lapból, amikor egy kiadónál a bürokraták elkezdik lefaragni a költségeket? Miközben a politikai vagy egyéb rajzoknak hatalmas a vonzereje, jelentős értéket tud hozzáadni az egész kiadványhoz mindössze 10 és 50 dollár/rajz körüli áron.

Nyilvánvaló hogy sok karikaturistát már nem szívesen látnak többé annál a napi- vagy hetilapnál, aminek sikerében korábban jelentős szerepet játszottak, ez vezetett oda, hogy Max Cannon (a Red Meat rajzolója), egy éve kihirdette, hogy a karikatúra műfaj az apokalipszis szélén áll.

"Régen a szerkesztők azt hazudták, hogy nincs elég hely az újságban, ez egy általános elutasítás volt. De ma már igaz." mondja Ted Rall, aki régóta egy nemzeti szindikátus tagja, a hetente megjelenő Left Coast képregény alkotója.

Ezekben a nyilatkozatokban közrejátszanak a gazdasági körülmények és egy másik jel: hogy a napilapok valóban eltűnnek a média területéről, illetve a kettő együtt. A Pasadena Weekly jelenleg az egyetlen hetilap - az alternatív vagy  más jellegű kiadványok között - ami még közöl Ted Rall-t, Dan Perkins-t, akit csak Tom Tomorrow-ként ismerünk (This Modern World), Matt Groening-et (Simpson család), aki évekig készítette a "Life is Hell"-t az LA Weekly számára, de többé már nem.

Rall, Perkins és Groening egykor a kedvencei voltak az alternatív újságoknak, de nyilvánvaló, hogy ma már nem. És nem február óta tart ez a folyamat, amikor a Village Voice Media, számos hetilap, köztük a New York's Village Voice és az LA Weekly tulajdonosa, felfüggesztette a karikatúrák közlését a lapjaiban.

"Nekik tényleg nincs sok helyük. Mivel nincs elég hirdető, nincs elég oldal, ez az igazi ok." mondja Rall,  aki az Amerikai Sajtókarikaturisták Szövetségének az elnöke volt korábban.

A már veteránnak számító napi politikai karikaturista, Steve Greenberg nagyon jól tudja, hogy nem csak a hetilapok szorítottoták ki az illusztrátorokat és a karikaturistákat, amikor a helyzet rosszra fordult.

"A napilap piac olyan rossz, mint általában az egész piac", mondja Greenberg, aki 1978-ban kezdett rajzolni a Daily News-nál (Los Angeles). Utána jött 14 év a Seattle Post-Intelligencer-nél, majd következett a San Francisco Chronicle és a San Francisco Examiner, és innen került a Ventura County Star-hoz, ahonnan hat évi munka után tavaly novemberben elbocsájtották.

A valaha volt legrosszabb hét

"Ezek a dolgok naponta folytatódtak" - mutat rá Greenberg. A Ventura County Reporternél tavaly január közepén kezdődtek a bajok: "az interneten már elég rég ingyen hozzáférhetők a híroldalak, de most a craiglist-ek és az egyéb alkalmi website-ok is elszívják előlünk az életet adó apróhirdetéseket."

"Többféle recesszió keveredik, a hitel- és jelzálog piac összeomlása mellett mindenütt leépítések és az újságok bevételei rosszabbak, mint valaha." - írja Greenberg. Neki sikerült visszakapaszkodnia, kiemelt helyen szerepel az LA Observernél, ami a helyi újságírás és a politika bennfentes online hírforrása, és a VS Reporternél, ami a Pasadena Weekly egyik testvérlapja. Továbbá a munkái megjelennek itt a PW-nél is. De a legtöbb karikaturista számára a jövő elég kiábrándító Greenberg szerint.

"Röviddel a 2008-as választások után jött egy hullám, amit csak a valaha volt legrosszabb hétnek neveztünk. A Seetle Times leépítette a hat éve neki dolgozó karikaturistát, és két nappal korábban a Kansas City Star végzett a 27 éve neki dolgozó főállású karikaturistával, és két nappal korábban a Ventura County Star elbocsájtott.....nos, engem."

De itt még nincs vége. Az egész sajtó (vagy politikai) karikatúra gyorsabban tűnik el, mint a sarki jégtakaró. Egy hónap alatt több újság került a tönk szélére, mint 2008-ban egész évben. A 80-as években több mint 200 főállású karikaturista volt, és most talán van 80,  pontos adatot nehéz lenne mondani, de a számok magukért beszélnek. Csak 2008-ban legalább 16 újság szünt meg.

A napilapoknál, ahol mindig alkalmaztak főállású karikaturistákat, egyre gyakrabban használnak, olcsó szindikátusi rajzokat, ez az egyik tényező ami hozzájárult ehhez a vérontáshoz. A karikaturisták havi fizetéséből a szerkesztők egy halom szindikátusi rajzból válogathatnak minden héten - mondja Greenberg. A másik gond a politika, az olcsó szabadúszók jól alkalmazkodnak a menedzsment elvárásaihoz, nem sértenek senkit. Igaz, hogy a szindikátusok rajzai nem helyi jellegűek, de cserébe az általános témájú rajzaikkal betöltik az üres helyeket, ha egy kicsit is érzékeny területet érint mehet a szemétbe. És nincs több gond az igazgatósági tagok, vagy a hirdetők sértődéseivel, akik lehet hogy a főnök golfpartnerei.

David Wallis, a FeatureWell.com sajtóügynökség alapítója és szerzője a "A meggyilkolt sajtókarikatúrák a szabad vélemény nyilvánításért vívott háború áldozatai" című könyvnek, még 2007 derekán nyilatkozta a PW szerkesztőjének, hogy a szerkesztők és a kiadók (az alternatív és napilapoknál egyaránt) állandó vitában vannak egymással attól tartva, nehogy valakit megsértsenek.

"Vitathatatlanul a karikaturisták a legtűzveszélyesebb zsurnaliszták. Ők azok akik a legérzékenyebb területen támadnak. Munkájuk része, hogy megbántsanak valakit, és a szerkesztőket egyre kellemetlenebb helyzetbe hozzák." Ez csaknem három éve volt. És ma "egy olyan időszakban, amikor az újságoknak reménytelen kísérletet kell tenniük, hogy megnyerjék a fiatalabb olvasókat, elpazarolják ezt a lehetőséget azzal, hogy kirúgják a karikatúristáikat és minimalizálják a politikai karikatúrák számát." - mondja Wallis.

"Minden újságnál kéne tartani legalább egy grafikus újságírót, aki a képregények nyelvén tudósítana hírekről, és a képregények technikáját felhasználva érne el új olvasókat. Mivel a karikatúrák a legnépszerűbb részei a lapnak. Az újságoknak kéne leginkább növelni a vizuális tartalmat."

Köztudott hogy a Village Voice Media kiadványait teljesen ellepte a liberálisok jobbszárnyának támogatása, amiből időnként kilógott Tom Tomorrow bolondos világa. Ennek ellenére Perkins szerint a politika nem játszott szerepet a februári felfüggesztésben. "Néhány újság már hagyományosan jobban kedveli a stílusomat, mint a többiek, de egyáltalán nincs fogalmam arról, hogy a politika szerepet játszott volna a moratóriumban." A VVM képviselői határozottan állítják, hogy azt a költségtakarékosság tette szükségessé.

Senkit sem érdekel már a karikatúra

A nagy népszerűségnek örvendő Perkins-t múlt év szeptemberében végül visszavették, nem sokkal azelött, hogy kiderült ő rajzolta a Pearl Jam legújabb albumának borítóját, ami szeptember 20-án jelent meg.

A Pearl Jam borító mellett Perkins írt egy gyerek könyvet is. "Mégis én elvesztettem egy tucat közepes méretű várost" - mondja a 48 éves rajzoló - "Még van egy csomó újság és sok kisebb publikálási lehetőség. De a táj most átalakulóban van. 15 évvel ezelött az internet beindulása nem tizedelt meg annyira, mint kellett volna. És mégis az internet korszakban a sajtó a túlélésért küzd. Ez a 22-es csapdája."

Bármi is történjen, Perkinsnek van egy 6 éves fia és apukája egy gyermekkönyvnek is, melynek címe: A nagyon dilis polgármester, ahol a város vezetői a rendőröket bóhoc ruhába öltöztetik és mogyoróvajat lőnek a pisztolyukból, szóval mondja ő, túl fogom élni.

"Nem kell sajnálni, jól vagyok, nem lesz baj. Imádok rajzolni. Legszívesebben csak karikatúrákat rajzolnék, de nagyon rugalmas vagyok, higgye el, ha az egész karrierem összeomlik, akkor is fogok találni valami mást."

Sok újság elvesztését Rall a politikának tulajdonítja, "a sértődésektől való félelem 2001. szeptember 11-e után kezdett kialakulni. Az iker tornyok tragédiája egy nagyon konzervatív légkört teremtett. A liberális, baloldali vagy kormány ellenes kommentárok nem kaptak teret az akkori politikai közéletben. Szintén abban az időben volt a nagy dotcom bukta, ami bedöntötte az újságok hirdetési bevételeit is."

"Szóval ez egy folyamat volt, és különösen a napilapok kezdtek el megszabadulni a saját karikaturistától"- emlékezett Rall.

"Most 8 évvel később a szerkesztők úgy gondolják, hogy a sajtókarikatúrák nem kellenek, mivel senkit nem érdekelnek. De az az igazság, hogy azok a karikatúrák nem érdekelnek senkit, amiket ők közölnek. Ez olyan mintha egy vén szipirtyót tennének a Maxim címlapjára, és ha nem fogyna, a szerkesztő azt mondaná az embereket már nem érdeklik a nők. "

All American art

Az 1800-as években nőtt a politikai karikatúrák és a sajtó-illusztrációk népszerűsége, és erősödött a rajzolók politikai befolyása, mint pl. Thomas Nast, aki megalkotta a jól táplált Mikulás imidzsét, vagy ekkor vált gyakorivá a demokrata szamár és a republikánus elefánt ábrázolás is.

St. Luisban ebben az időben lett ismert egy másik német (osztrák - a szerk.) bevándorló Joseph Keppler, aki a legsikeresebb karikaturistája volt ennek az aranykornak. Keppler három német nyelvű újság illusztrálásával kezdte, köztük a Puck, ami később nagyon népszerű lett, miután New Yorkba költözött és angolul is megjelent.

A múltszázadban pedig ott volt Herb Block a Washinton Post-tól, akit csak Herblock-ként ismerünk. Többször felbosszantotta Richard Nixont, mikor még képviselőként vadászta a kommunistákat, majd később elnökként is az agyára ment. Herblock rajzai, különösen amik Nixon alatt készültek, sokat ártottak a hatalomnak. Ekkor a rajzolóknak még nagyobb politikai befolyásuk volt, mint az egy évszázaddal korábbi Nast-nek.

A Pulitzer-díjas Paul Conrad-nak szintén voltak szép napjai a Nixon érában a LA Times-nál, a Watergate elött és után. Conrad sokat foglalkozott Ronald Reagennel is, még amikor Kalifornia kormányzója volt, illetve később elnökként is. Mielött elhagyta a Times-t 1993-ban, két Pulitzer díjat is nyert (egyet nyert már 1950-ben a Denver Post-nál). Ezután az ultrakonzervatív Michael Ramirez váltotta.

Ramirez 1994-ben nyerte első Pulitzer-díját, még a The Commercial Appeal-nél Mephis-ben. Majd jött a Times, ahonnan 2005-ben kényszerült felállni, azután, hogy három évvel korábban megnyerte második Pulitzer-díját is. Ma már a LA Times nem alkalmaz politikai karikaturistát. "A  Pulitzer-díj többé már nem véd meg attól, hogy kirúgjanak."-jegyzi meg Wallis.

Soha jobbat...vagy rosszabbat

A szomorú, de egyszerű tény az, hogy a nyomtatott sajtó hatalmas bajban van. A LA Times-nál rengeteg tapasztalt alkalmazottat küldtek el és az elmúlt években megdöbbentő példányszám csökkenést kellett elszenvedniük. A Los Angeles-i Daily News is már csak árnyéka annak a lapnak, ahol még Greenberg dolgozott.

Kicsit jobb a helyzet az alternatív hetilapok piacán, de azért nem annyira. Csak az elmúlt néhány évben számos kiadvány fuccsolt be, köztük az LA CityBeat, Glendale, vagy a Verdugo.

Az újságpiac az egész országban nehéz helyzetben van és ez alól nem kivétel az alternatív hetilapok sem. Az online tartalmak növekedése, a gyenge gazdaság kizsigereli a hirdetési bevételeket. A több évtizedes burjánzó média konszolidáció további adóság terheket hagyott maga után, és a nyomtatott sajtó beáldozza a tartalmat (és a minőséget), hogy mentse a süllyedő hajót.

"Az ilyen üzleti minták keretein belül, a karikaturisták állnak a tápláléklánc legalján" - mondja Matt Groening, az Onion AV Club magazintól. Reménykedünk, hogy a hetilapok nem válnak olcsó ponyvaregényekké. Lehet, hogy az idő túlhaladt rajtunk, de nem tudom, remélem még nem." - mondja Groering.

Wallis szerint az újságok azáltal, hogy kidobálják a lapból a rajzokat saját magukat teszik tönkre. "Amikor kidobsz egy rajzot egy vékonyka újságból, akkor csak egy sajtógrafika fog hiányozni, de ezzel azt az üzenetet közvetíted az olvasóknak, hogy amit kidobtál az szóra sem érdemes többé. Ez egy fordulópont, ahol a vásárló dönt, hogy vajon ez tényleg olyan dolog, ami nem fog hiányozni többé."

Perkins előrejelzése szerint jónéhány viharfelhő gyülekezik, de a politikai karikatúra valamilyen online formában létezni fog, és ez elkülönül majd az online animációtól. "Most sok versenytárs van aki figyelemre vágyik. De ha te ezekhez a versenytársakhoz hozzárakod azt a tényt, hogy bárki hozzáférhet ezekhez a rajzokhoz, de online senki sem akar fizetni értük, akkor sejtheted, hogy a jövő nem olyan fényes."

"Nem akarom, hogy bárki azt gondolja ez nem más, csak egy szomorú történet" - fűzi hozzá Rall - "azt hiszem van egy része az embereknek, akiknek nem jelentünk sokat, de nézd például az Amerikai Sajtókarikaturisták Szövetségét, több tagja van, mint korábban bármikor, rekordot döntenek a számok. És valóban a rajzok soha nem voltak ennyire jók, ötletesek és helytállóak. De itt is vannak gazdasági gondok és ha senki nem tudja kitalálni a honoráriumok kifizetésének a módját,  akkor a rajzok nem lesznek mindig ilyen nagyszerűek. A legjobb embereink fognak felhagyni a pályával és más elfoglatság után néznek."

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.