Ez az interjú már elég régen megjelenhetett a mesterrel, de én csak most fedeztem fel, a lényeget ide másolom:

"Engem egy-egy rajz primitívsége néha annyira feldühít, hogy abba akarom hagyni a szakmát. Ha az a lap, amelyiknél én dolgozom, lead egy olyan primitív rajzot, amelyik kompromittálja a műfajt, akkor én oda nem dolgozom! Aztán alszom egyet rá, kettőt, és akkor rájövök, hogy én dobjam oda most, öreg koromban a nekem nyújtott lehetőséget egy ilyen romantikus elvért, hogy én ezzel nem dolgozom együtt?..Hát nem! Korábban a Magyar Hírlapnál kialakult egy kis csoport, akik felváltva dolgoztunk. Még ott volt Pápai Gábor, Sajdik Ferencet is bekapcsoltam, és egy Ballner Ferenc (Péter - a szerk.) nevű fiatalt is felfedeztem, de ennek már öt-hat éve - ő is valahogy elmaradt. Nagyon jó rajzokat készített.

•  Ez azt jelenti, hogy a Magyar Hírlapnál sikerült megszervezned egy karikatúra-rovatfélét?

•  Igen, egy kis kollegai társaságot, akik hol elmaradtak, hol visszajöttek, de felváltva mi csináltuk. Ezek már bizonyítottan jó, igényes rajzolók voltak – mégis abbamaradt ez a munka."

 Az illusztrációt már én raktam hozzá, ez egy eredeti Kaján ritkaság, nem tudom hol és mikor publikálták, de nem mostanában.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.