Az alábbi cikk tavaly novemberben jelent meg a Pasadena Weekly-ben. És bár nálunk már a 90-es években lezajlott a karikatúraválság, így a mostani gazdasági válság nem végzett olyan nagy vérontást, odaát még csak most kezdődik a tánc és sok ismerős elem köszön vissza a cikkből:

A karikaturisták és az illusztrátorok nem kapnak munkát, a napilapok pedig harcolnak a túlélésért.

William Randolph legendás újságíró nyilatkozta egyszer, ha az olvasók választhatnának egy gyönyörű nő, egy szép kisgyermek, vagy egy aranyos kutya fotója illetve egy zseniális karikatúra közt, akkor mindig a karikatúra nyerne.

Ha ez így van, miért a karikatúrákat dobják ki elsőként a lapból, amikor egy kiadónál a bürokraták elkezdik lefaragni a költségeket? Miközben a politikai vagy egyéb rajzoknak hatalmas a vonzereje, jelentős értéket tud hozzáadni az egész kiadványhoz mindössze 10 és 50 dollár/rajz körüli áron.

Tavaly novemberben nagy visszhangot kapott Tom Richmond iphone alkalmazása, amit első körben elutasítottak az App Store-ból. Az alkalmazás teljesen ártatlan volt, az amerikai szenátorok portré karikatúráiból állt. Tom Richmond felháborodásában ellenkampányt indított és egy nap alatt nagyobb forgalmat generált a blogján, mint amennyi összejöhetne az App Store-ban egy év alatt. Azóta kicsit változott az Apple hozzáállása, és ennél már sokkal vaskosabb rajzok is megjelenhetnek az iPhone-on.

Hogy mi az a Yahtzee? Valami olyasmi amikor sok karikaturista repül rá ugyanarra a rajzi poénra és publikálja egymástól függetlenül. Bővebben Daryl Cagle blogján

Én inkább csak ide posztolok egy friss Yahtzee-t
(az én rajzom a korábbi publikálás, még mielőtt bárki rosszra gondolna)

Olvasnivaló